Audiopoeta: "Rájöttem, hogy sokáig hiányzott belőlem ez az élvezet, csak feladatnak tartottam az egészet."

Audiopoetaról (Belényi Misi) legutóbb tavaly télen írtam, amikor megérkezett a streaming felületekre STOCKHOLM című, nyolc dalt tartalmazó albuma. Misi esetében igazi polihisztorról beszélhetek, hiszen szerzője a Könyvmentorok által gondozott Szerelem, élet, pénz és más nyomasztó dolgok verseskötetnek is.

Új megjelenése, a Gumiszoba (Dobogó, Hullunk, Körbe-körbe, Tükröm tükröm, Gumiszoba, ha itt maradok) kislemez néven érhető el, a számok vázlatai már évekkel ezelőtt megszülettek, de Audiopoeta mostani életszakaszában, apává válása után kapott késztetést arra, hogy befejezze, formába öntse, kiadja őket.

Azt a fülest kaptam, hogy régen nyomás alatt szerezted a dalaidat, most azonban újra örömmel alkottál. Mesélsz erről egy picit?
Volt egy időszak, amikor nagy volt a hype az Audiopoeta projekt körül, ennek köszönhetően pedig kialakult bennem egy kemény teljesítménykényszer, meg akartam felelni ennek, meg akartam felelni annak. Szerettem volna például, hogy trendi, nagyon mai legyen a munkánk. Túl sok lett a megfelelni akarás, azt vettem észre, hogy azok között a keretek között gyakorlatilag már nem is alkotok, hanem csak megfelelek másoknak. Tavaly, amikor kijött a "STOCKHOLM" albumom, akkor kezdtem el szabadabbnak érezni magam.

Konkrétan mi hozott változást?
Amikor megszületett a kisfiam, hamar rájöttem, hogy a puszta jelenlétével tanít engem. Teljesen, gyökerestől megváltoztatta az életemet, átformálta sok mindenhez a hozzáállásomat. A "Dobogó" számot például Genoff Patrikkal írtuk, nagyon hosszasan. Patrik már elengedte volna a dalt, de én megküzdöttem érte, mert van benne egy-egy nagyon erős rész, meg alapvetően is: javarészt az utódlásról, a siker hajszolásáról mesél. A bridge rész kimondottam a fiamnak szól. Az örökölt sorsunkról beszélek neki, hogy azokat a pressziókat, elvárásokat ne örökítse tovább, amelyek az én harcaim voltak. Nagyon közelinek érzem ezt a dalt magamhoz, ezért mindenféleképpen szerettem volna, hogy kijöjjön. Örülök, hogy megcsináltuk. Annyira élveztem ennek a számnak az alkotási folyamatát, hogy felidézte bennem mindazt, amiért anno szerettem zenélni. Rájöttem, hogy sokáig hiányzott belőlem ez az élvezet, csak feladatnak tartottam az egészet. Eszembe jutott, hogy van egy rakás szövegem, ami nem készült el teljesen. Csomó régi alapom is volt, amelyekkel végül nem kezdtem semmit. Kicsit felújítottam a szövegeket, beleírtam, elvettem belőle, átalakítottam. Így született meg a másik öt szám a Dobogó mellé.
Olyannyira sikerült leraknom a megfelelési kényszert, a nyomást, hogy már nem érdekel, hogy milyen lesz a kislemez fogadtatása.
Én az a típusú ember vagyok, aki realizálja, hogy anno sokan voltak kíváncsiak rá, sokan hallgatták, de feldolgoztam azt is, hogy ez elmúlt már. Talán pontosan azért, mert az emberek érzik, hogy valami szívből jön, őszintén… Megérezték, hogy mi a helyzet idebent, hogy kényszer az egész, ezért elkezdtek kevésbé figyelni rám. Azt hiszem, ez kicsit olyan, mint a tyúk meg a tojás esete… Egy ideje nem produkálok akkora nézettségeket, de igazából úgy érzem, nincs tétje az egésznek. Nincs rajtam nyomás, megfelelés. Kiadom, ami belőlem kijön. Ha valaki át tud venni magának valamit a számaimból, akkor annak egy plusz élmény lehet ez a kislemez. Ennek persze nagyon örülnék.

Egy biztos, a címadáshoz értesz. A "STOCKHOLM" után ismét felkaptam a fejem...
Azért lett "Gumiszoba", mert ettől az albumtól igazán tombolós feelingem van. Ezen a kislemezen tök szabad vagyok. Tudom, hogy fura, hogy egy gumiszobára mondja az ember, hogy szabad, de szerintem, aki meghallgatja, abból ki tudnak jönni az indulatok, egy dühöngőben érezheti magát a zenehallgatás közben...

írta: Hatos Niki