CÉANNE: "Küzdelmes, de felszabadító"

Videós interjúink vázát írott szövegként is közöljük. Az írásos megjelenések nem száz százalékban, szószerint tartalmazzák a felvételek mondatelemeit, hiszen az élőszó nagyon esetlennek tud tűnni olvasás során. Természetesen minden erőnkkel azon leszünk, hogy a mondanivaló, a lényeg, az esszencia ne vesszen el. Ezzel a kezdeményezéssel szeretnénk azokhoz szólni, akik a mai modern világban is az olvasást preferálják a mozgóképes beszélgetések helyett. 

Nemrégiben a BARHOLE színpadán mutatta be Heading Home című szólólemezét és saját zenekarát CéAnne (Szélinger Anna). Az énekesnő tavaly nyáron adta ki tíz dalt tartalmazó, végtelenül jó ízléssel, lenyűgöző intelligenciával fűszerezett albumát, amely CéAnne azon időszakában íródott, amikor elindult önmaga valódi megismeréséhez. A koncert napján többek között erről a korongról, bandájáról, a Versmegzenésítés Challenge-ről, illetve a friss-ropogós Hősök Kazi anyagról is beszélgettünk.

Mostani beszélgetésünk fókuszában a "Heading Home" szólólemezed áll. Imádom ezt a korongot, hallgatása során szerintem mindannyian érzékeljük azt, hogy egy komoly önismereti munka áll mögötte. Most már eltelt némi idő azóta, hogyan tekintesz vissza arra a korszakra, amikor ez az album készült, amikor elindultál azon az úton, hogy jobban megismerd önmagad?
Tök jó kérdés ez, mert a hallgató hajlamos azt gondolni, hogy amikor kiadunk egy dalt, akkor az a történet éppen most történik velünk. Ebben a lemezben három évem van. A témákon nem feltétlenül, de azokon az állapotokon, amelyekben akkor voltam, már túl vagyok. Három lépést hátrébb lépve tudok visszatekinteni erre a nehéz időszakra. Azt gondolom, hogy az önismereti meló az nem fun. Például nem a pszichológus oldja meg a problémáinkat, mi fogjuk, ő csak támpontokat ad, jó kérdéseket tesz fel nekünk. Szóval nehéz időszak volt, azóta sokkal mélyebben járok az önismeretemben, így időként azt érzem, hogy picit ilyen felszín kapargatósak a dalok. Most már ezzel is oké vagyok, mert tök fontos az út kezdete. Jó, hogy van lenyomata annak, amit akkor éreztem, amit akkor csináltam. Amikor a számokon dolgoztam, már akkor, folyamatában is éreztem, hogy amikor a harmadik évbe lépve visszanyúltam, foglalkoztam egy olyan megírt számmal, amivel a lemezkészítés elején dolgoztam, akkor át tudtam volna írni a teljes szöveget... Ezeket a törekvéseket aztán mind elhagytam, mert fontosnak tartom, hogy a dalok pillanatnyi érzések lenyomatai, úgy kell őket hagyni, ahogy azokat akkor, ott éreztem. Nem volt könnyű időszak, de annál fontosabb.

Az album visszatérő témája az elengedés. Ha most meghallod ezt a szót, mi jut róla eszedbe?
Küzdelmes, de felszabadító. A nehéz döntéseknél rágjuk magunkat, de amikor végül meghozzuk a konkrét választást, akkor hamar eldől, hogy az volt-e a helyes. Legalábbis az én esetemben, amikor jó döntést hozok, hatalmas felszabadultságot érzek. Amikor pedig nem jó az elhatározás, akkor ott van a furcsa, bizsergető érzés, ami előtte is ott volt, és akkor még dolgom van vele. Fontos foglalkozni az elengedéssel. Mindenki máshol tart benne, ez teljesen oké. Ez nem egy lineáris dolog, mindenkinek a saját útjában kell tartania valahol. Időnként muszáj kiraknunk az életünkből dolgokat, hogy mások odaférjenek.

Emlékszem arra a pillanatra, amikor először meséltél nekem arról, hogy szeretnéd ezt a lemezt elkészíteni, hogy gondolkodsz album koncepcióban. Onnantól kezdve, hogy először beszéltél róla, odaáig, hogy ténylegesen megjelent, viszonylag hosszú idő, két és fél év telt el. Mik voltak azok a dolgok, amikre nem számítottál, de megérkeztek?
Semmi nagy volumenű dolog nincs mögötte. A hallgató nem feltétlenül gondol bele, de nem vagyok főállású zenész. Nyolc órában dolgozom, ugyanakkor nagyon szeretek zenélni, zenét csinálni. Manapság a weben egy hónap alatt is össze lehet rakni egy lemezt, egy darabig nyomasztottam is magam a határidőkkel, azzal, hogy év végére el kell készülnie az albumnak. Magukat a dalokat nagyon rövid időn belül megírtam, néhány hónap alatt. Aztán rájöttem, hogy élő hangszerelésű albumot szeretnék, itt dőlt el, hogy ez bizony hosszabb folyamat, több idő lesz. Át kellett írni a dalokat, fel kellett kérni a zenészeket, egyeztetni kellett velük, próbálni kellett velük. Tizennyolc zenész van a lemezen, azért ez magas szám. Kellett az a két év, már csak azért is, mert nem tudok reggel nyolc és este tíz között megállás nélkül zenével foglalkozni. Végzem a munkámat, utána, illetve hétvégén tudok zenélni. Igazi lopott órák ezek az életemből.

Több formációban bizonyítottál már, ám amikor az ember egy saját bandát épít fel, azért azt gondolom, hogy teljesen más érzés lehet... Mit tanultál magadról a folyamat során, amíg összeállt a zenekarod?
Hogy nekem fontosabb az, hogy jól érezzem magam az adott emberekkel, mint maga a szakmaiság. Mindezt úgy mondom, hogy közben a szakma krémjét sikerült megfognom magamnak. Ha már önismereti dolgok… Azért nem vágtam bele hamarabb a zenekarozásba, mert kishitűen indultam neki. Azt gondoltam, hogy a nagyon jó zenészek nem fognak velem zenélni. Vagy megmondják, hogy mennyi a gázsijuk, és nem fogom tudni kifizetni őket. Önsorsrontó gondolatok voltak ezek. A projekt menedzsereként fontos nekem, hogy amikor próbálunk, akkor ne kombináljak magamról mindenfélét azt illetően, hogy mit gondolhatnak rólam a többiek. Az alapszellemiség picit összecseng a lemez üzenetével, azzal, hogy hazafelé tartok. Úgy akarom érezni magam egy próbán, mintha a kanapémon ülnénk és dumálnánk. Egy másik interjúban elmondtam, hogy olyan zenészeket szeretnék a zenekaromba, akiket simán leültetnék otthon a kanapémon, akiket beengednék az otthonomba. Ez sikerült.

Kik a társaid? Hogy találtál rájuk?
Tiszai Vivi ül a doboknál, akit a Stinky Bugs kapcsán ismertem meg, egy improvizatív videofelvétel során. Az egyik dalnál mi ketten voltunk a vendégek, azonnal egymásra hangolódtunk, majd Little G Weevil, illetve további projektben is felbukkantunk együtt. Szépen összefonódott az utunk, nagyon megszerettem őt. Gátos Bálintot szintén színpadról ismerem, vele Random Trip-en találkoztam először. Bálintban teljesen biztos voltam, ő volt az egyik első ember, akit megkérdeztem, hogy szeretne-e játszani a lemezen. Hiegl Gergő gitárossal régóta adunk akusztikus műsorokat. Ők a magja a zenekarnak, illetve felkértem két csodálatos vokalistát is, akik a barátaim, ők Kaj Betti és Paku Pati.

Április huszontödikén a Víg Szalonban találkozhat veled a nagyérdemű. Mesélj a Versmegzenésítés Challenge projektről! Mi az izgalmas számodra benne, hol tart most az egész?
Zoltán Áron kért fel erre a munkára, vele a Színművészeti Egyetemről ismerjük egymást, játszik a Vígszínházban. Neki van egy versekkel kapcsolatos projektje, ezt viszi tovább a Víg új játszóhelyére, a Víg Szalonba. Itt lesz maga az esemény, aminek az a lényege, hogy összefognak három előadót, Áron mellett egy Vígszínházi művészt, illetve egy külsős vendéget, lehetőleg zenészt. Ők hárman kapnak egy adott verset, egymástól függetlenül feldolgozzák, majd magán az eseményen adják elő egymásnak a saját verziójukat. Közben beszélgetnek róla, akár a közönséget is bevonva. A nézők előzetesen arról is szavazhatnak, hogy melyik verset dolgozzák fel az előadók.
József Attila "Karóval jöttél" versét kaptuk most. Egyébként, amikor még nem tudtuk, hogy melyik vers lesz a győztes, pont ezen kezdtem el dolgozni, jött rá egy gondolatom, amit felvettem hangrögzítővel.

Azért ez egy komfortzónán kívüli esemény, nem?
Abszolút! Nem nagyon szoktam magyarul előadni, illetve egy vers megzenésítése teljesen más műfaj, mint megírni egy dalt. Nincs benne refrén, rengeteg szöveges eleme van, úgyhogy izgalmas lesz.

Tíz év után megjelent a Hősök legújabb lemeze, a "Kazi". Az én kedvencemet róla a Mit tennél? dal jelenti, amelyben téged is hallhatunk. Mit gondolsz magáról a lemezről? Mesélj a dal történetéről!
Nagyon örülök, hogy Ecküék visszatértek a gyökereikhez. Nincs bennük görcsösség, nincs bennük megfelelési kényszer, csak azt csinálják, amihez kedvük van. Évek óta rágom a fülüket, hogy beszéljenek olyan témákról, amelyek alapvetően is érdeklik őket. Csomó ilyen dolgot vittek bele a lemezbe, király szövegek születtek.
A "Mit tennél?" az első olyan Hősök dal, amelyben nem refrén lány vagyok. Úgy indult a szám, hogy megkaptam a zenei alapot, amit Joeker írt, ahogy általában. Azt mondták Mentháék, hogy írjak rá egy refrént. Ilyenkor vissza szoktam kérdezni, hogy nagyjából milyen témában képzelték el a dalt. Megkaptam Eckü szövegét, de valahogy nem jött nekem erre a zenére refrén. Nagyon akartam már foglalkozni vele, elkezdtem improvizálni. Verzés volt számomra az egész zene, így tulajdonképpen írtam rá egy egész szöveget. Elküldtem a fiúknak, mondtam, hogy nem kell, hogy rárakják az egészet, csak nagyjából ezt látom a dal felépítésének. Azt mondták, hogy tök jó, maradjon így. Ennek köszönhetően ez nem egy sima Hősök dal lett, hanem közreműködőként kiemeltek. Nagyon jól esett ez a fiúktól.

Jó ízlése van a srácoknak. Mire számíthatunk tőled a közeljövőben? Hogyan látod a tavaszt, a nyarat?
Nagyon-nagyon szeretném, ha a zenekaromat tudnám vinni magammal, ha minél többet játszhatnánk együtt. Szuper ez a banda, igazi imádom csapat jött létre. Szeretnék visszatérni a dalszerzéshez, de abból tavasszal még nem lesz megjelenés valószínűleg. A "Heading Home" lemezbemutatója egyfajta mentális gát volt számomra, meg kell történnie ahhoz, hogy be tudjam fejezni, el tudjam engedni ezt a gyermekemet. Innentől sokkal könnyebb lesz új dalokat írnom.

A TARTALOMBÓL:
00:07 - Egy kis visszatekintés a Heading Home elkészülési időszakára, CéAnne önismereti munkájára
02:26 - Az elengedésről
03:35 - Miért kellett két és fél év a Heading Home végleges formájához?
05:18 - Ezt tanulta magáról CéAnne a banda létrejötte során
07:14 - A CéAnne LIVE tagjai
08:30 - A Versmegzenésítés Challenge - Víg Szalon
10:25 - Megjelent a Hősök Kazi lemeze
12:32 - Tervek a közeljövőre nézve
13:32 - Kaj Betti a CéAnne Live-ról és a Heading Home lemezről
15:18 - Orsovai Reni és a koncertek
16:15 - Reni tavasz-nyári tervei
16:46 - Lugosi Dani a saját, CéAnne munkásságáról
17:52 - Lugosi Dani tervei a tavasz-nyári időszakra

írta: Hatos Niki
riporter, vágó: Hatos Niki
operatőr: Nagy Kriszta