Két női szemtanú története a haláltáborból? Már megjelent!

Andra és Tatiana Bucci azon utolsó élő szemtanúk táborába tartoznak, akik hitelesen tudnak mesélni az Auschwitzban történtekről. Az Európa Könyvkiadó gondozta Két kislány Auschwitzban írást Laszkács Ágnes fordította.

A dokumentumregény tartalmáról: Tati és Andra anyai felmenői a pogromok elől menekülve hagyták el a cári Oroszországot, hogy hosszú vándorlás és rövidebb megállók után végül Fiuméban (ma Rijeka) állapodjanak meg. A Bucci lányok világias, halványuló zsidó identitású családban nevelkednek egy nagy és derűs, összetartó család biztonságot adó légkörében. Apjuk tengerész, sokat van távol, így jórészt anyjuk, a szigorú, de a családjáért mindenre képes Mira neveli őket a nagynénik, nagybácsik segítségével. Nem gazdagok, de megvan mindenük, alapvető nyugalmukat és biztonságukat a kirobbanó második világháború sem dönti romba. Azután elérkezik 1944. március 28., betörnek a házukba, és hirtelen véget ér a lányok gyermekkora: mindenkit letartóztatnak, elhurcolnak. A végállomás Auschwitz-Birkenau, ahol a családtagok többségét azonnal megölik. Tatiana (6 éves) és Andra (4) megússza a szelekciót, a gyerekbarakkba kerülnek, amely Josef Mengelének, a Halál Angyalának a felügyelete alatt állt. Mire Auschwitz felszabadult, 230 ezer gyermeket gyilkoltak meg, és a Bucci nővérek mindössze hetven társukkal együtt élték túl a láger megpróbáltatásait.

A lányok először Prágába, majd a London-közeli Lingfieldben működő intézetbe kerülnek, végül onnan haza, Olaszországba, hogy a tábort túlélő édesanyjukkal és a hadifogságból hazatérő apjukkal együtt próbálják újrakezdeni a kis híján mindörökre félbeszakadt gyermekkorukat. Az átélt borzalmak ellenére, a megtizedelt család emlékeinek a terhével együtt is sikerült örömteli, kiegyensúlyozott életet élniük.

Vélemények a könyvről:
"A Bucci nővérek talán a holokauszt borzalmainak utolsó élő, közvetlen szemtanúi közé tartoznak. Ezzel a könyvvel megtörik a csendet, és elmondják a történetüket. Igazi adomány." - Gwen Strauss, A kilencek szerzője.

"A Két kislány Auschwitzban szívszorító és mégis felemelő történetében tulajdonképpen két olyan nővér elszakíthatatlan köteléke áll a középpontban, akik túlélték a holokausztot, és túlélőként, szemtanúként fáradhatatlanul beszélnek, mesélnek róla, hogy egyikünk se felejtse el." - Heather Morris, az Auschwitzi tetováló nemzetközi bestseller szerzője.

Részlet a regényből: "A nő odavezetett minket az ágyunkhoz, amely a bejárat közelében volt. Mindannyiunknak jutott egy-egy fekhely az emeletes ágyak hosszú sorában. Ezeknek a pillanatoknak az emléke képekből és érzelmekből áll össze. Nem tudjuk, mit mondtunk egymásnak az első este. Nem emlékszünk sem az álmosságra, sem az éhségre, sem a szomjúságra. A kép, amely mind a mai napig elkísér, az, ahogy ketten állunk és összekapaszkodunk, mintha kölcsönösen meg akarnánk védeni egymást. Sergiót nem látjuk. Nem velünk jött a barakkba, és nem is emlékszünk rá, hogy mikor, de végül ő is megérkezett."

"Egyik este, emlékszik vissza Andra, anyánk tudatta velünk, hogy ezután nem fog jönni. A halál víziója olyannyira állandó része volt a világunknak, hogy a következő napokban, amikor nem jött el hozzánk, mindketten meg voltunk győződve arról, hogy meghalt. És ezt teljesen normálisnak találtuk, nem döbbentett meg bennünket. Számunkra nyilvánvalónak tűnt, hogy a felnőttek meghalnak Auschwitzban: sok ilyet láttunk magunk körül."

BESZERZEM A PÉLDÁNYOMAT!

szerkesztette: Hatos Niki
forrás: Rátkai Zsófia