Sánta Dániel: "A közös gondolkodást nagyon élvezem."

Idén a BSIDE írásos interjúinak fókuszában időről-időre a Hangfoglaló Induló előadói alprogram 11. évadának támogatott előadói állnak. A formációk olyan mentorokkal haladnak tovább zenei útjukon, akik nagyban befolyásolhatják fejlődésüket mind szakmai, mind személyes téren. Új sorozatomban azok a pártfogók állnak, akik vállalták ezt a kihívást, feladatot, szerepet.

A Paloznaki Jazzpiknik ügyvezetőjeként is ismert Sánta Dániel a '60-as és '70-es évek egy szál gitáros előadói által inspirált, jazz tanszakon végzett Sárközi Dina énekes-dalszerző munkásságát támogatja, segíti. Dina zenéjében kiemelt szerepet játszik az improvizáció és az emberi hang hangszerszerű használata, jelenleg pedig debütáló szólóalbumán dolgozik. Íme Dani gondolatai:

Mit gondolsz Dina munkásságáról, világáról alapvetően?
Elsőre a bátor szó jut eszembe, hiszen amin közösen dolgozunk, az az ő szólóprojektje. Két fellépésén voltam, mióta zajlik a közös munka. Egyfelől nagy adag bátorság kell ahhoz, hogy az ember egyedül kiálljon. Alapvetően nem a magány jelenti a kihívást, a színpadon a többi zenekari tag nem a társaságot biztosítja, hanem kapaszkodót, biztonságot ad. Ezek nincsenek meg jelenleg, hiányoljuk őket, mínuszról indulunk.
Másfelől, ahhoz is nagy merészségre van szükség, hogy az ember magába nézzen, előszedjen annyi dolgot odabentről, ami végső soron egy lemezzé áll össze. Ez most egy hatalmas felfedező út számára... Dinát tizenéves korában a 60-as 70-es évek gitáros előadói inspirálták, de aztán rátalált a jazz-re, az improvizációra, manapság a folk is elég erősen érződik a zenéjében. Innen indulunk, hogy hova jutunk el, az majd ősszel kiderül.

Te lettél Dina mentora, milyen vele a közös munka?
Az első perctől kezdve nagyon kényelmesen éreztem magam, mert sokat beszélgetünk zenéről, előadókról. Jó érzés valaki olyannal beszélgetni, akivel közös a szenvedély. Izgalmas, mert a diskurzusok alatt folyton megrohamozzák az ötletek. Ha csak minden ötödik ötlete fog Dinának megvalósulni, már akkor emlékezni fog rá a közönség...

Hogyan látod: miként, mivel tudod őt a leginkább támogatni, mentorálni?
Az elején letisztáztam, hogy ha engedi, akkor mindenről el fogom mondani a véleményemet, ebből pedig annyi tanácsot fogad meg, amennyit csak szeretne. Őszintén, az sem zavarna, ha semmit nem fogadna meg, mert lehet pont a tanácsom ébresztené rá, hogy hogyan tud valamit a saját javára fordítani. Szerencsére ennél azért közelebb rezgünk. Nekem abban van tapasztalatom, hogy sokféle sapkát hordtam az elmúlt években. Tizenhat éves koromtól 2021-ig aktívan doboltam zenekarokban, eközben voltam zenekari menedzser, dolgoztam stúdió menedzserként a Super Size stúdióban, most pedig a Paloznaki Jazzpiknik ügyvezetője vagyok, ahová nyolc éve csatlakoztam. Azt gondolom, hogy több irányból rálátok egy adott dologra a zeneiparon belül, talán ezért tudok olyan tanácsot adni, amire ő nem gondolt még korábban. Természetesen fel fog lépni a Jazzpikniken is, emellett próbálom rendszerben tartani a közös munkát. Egyszer jelezte, hogy erre szüksége van, én meg amúgy is szeretem, ha minden be van írva a naptárba.

Mit élvezel leginkább a mentor létedben?
A közös gondolkodást nagyon élvezem. Kicsit úgy érezem, mintha én is újra zenészként alkotnék, annak ellenére, hogy nincs dobverő a kezemben. Azt is élvezem, hogy Dina impulzív. Nagyon gyorsan eljutunk egy ötlet foszlánytól a 600 fős koncertteremig, vendég előadókkal, vizuál koncepcióval. Egyáltalán nem élem meg kihívásnak, inkább feltölt a mentori szerep. Nagy motivációm, hogy hogy húsz év múlva is büszke legyen erre az anyagra, amihez kicsit én is hozzájárulhatok.

A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Programiroda támogatta.
írta: Hatos Niki